Idő

Érdekes dolog az idő múlása. Egy hónappal ezelött annyi mindent tekintettem távoli dolognak, amik már itt vannak a nyakamon. Ezértis nem írok olyan sűrűn. Annyi minden történik velem. A idő csak úgy rohan, és eltűnik míg én itt maradok, és sehol sem tartok még.A napok teltek, és így április elején döbbenünk rá, hogy mindjárt itt a 23-a... Ilyenkor jönnek létre az alkuk, a cserélgetések. "Nekem megvannak a tételek, odaadom, gépelt be!", vagy "Ittvan XY tétel, kellene még XY tétel, mert az nincs meg..". Örülök, hogy észbe kaptam, mert még viszonylag időben vagyok.. De sajnos Áprilissal nincs vége a vizsgáknak. Dehogyis, sanyargassuk egy kicsit a diákokat. Majd Májusban.. De arra, majd akkor gondolunk. Most Élvezzük azt a csöppnyi időt ami még hátra van!

Azt mondják az idő gyógyít. Nem hiszek ebben. Az idő ront inkább mint gyógyít, szerelmet gyűlöletbe, vidámságot szomorúságba taszít. Ezért kell értékelni az élet apró örömeit. Akár egy virágszálról beszélünk, akár egy vidám mosolyról, egy kis szeretetről, vagy akár egy virágról virágra szálló méhecskéről beszélünk. Ezekben a pillanatokban, mikor felismerjük  a mozdulatok rejtelmeit; akár ez emberét, akár egy élőlényét; a világ megváltozik. Ha csak egy pillanatra is, de így van.

Az idei tavasz kicsit többet hozott az életembe, mint a tavalyi. Barátságot, vidámságot, talán majd szerelmet is, de sajnos haragot is. Az ember bárhogy igyekszik, bárhogy töri magát, olyan mindig lesz, hogy valakinek nem tetszik amit cselekszünk, nem lehet megbántás nélkül véghezvinni akár egy apró dolgot is. Akármilyen lehetetlen, próbálkozni lehet, sőt kötelező! (:
Reménykedem benne, hogy ez után a gyönyörű tavasz után egy még gyönyörűbb nyár jön mindenki számára, tehát élvezzétek a tavaszt, újuljatok meg, ahogy én tettem, és vegyétek észre az élet apró örömeit.
Tudjátok?: Egyszer fent, másszor lent.

De kiút mindig van.