Zene testnek, léleknek

Nagy unalmamban, a délutáni angolórára várva olvasgattam - közben Vivaldi Négy Évszakját halggatam-, és egy érdekes dolgot találtam. Gondoltam megírom, hiszen érdekes.
A Huszadikszázad.hu-n találtam egy érdekes cikket, melyben a zene testi és egyben lelki hatásait fejtették ki.
Íme a cikk:
A zene gyógyitó hatását már régen ismerték, s a zene-terápiát máris alkalmazzák bizonyos betegségek gyógyitására, milyenek: az epilepszia, elmebaj, hisztéria, szélütés, idegzsába. stb. Már Plátó ismerte a zene gyógyitó hatását s azt irta, hagy az istenek a zenét nemcsak érzékcsiklandozás céljából adományozták az embereknek, hanem azért is, hogy enyhitsék azok lelkének izgalmait és háborgásait, akik testi tökéletlenségben szenvednek.

Az orvosok megállapitották, hogy a betegek testének hőfoka a zene hatása alatt jelentékenyen süllyed és hogy a fájdalmak enyhülnek. Legalkalmasabb erre a célra a hegedű hangja. A zene hatása abban nyilvánul, hogy a vérkeringést és a lélekzést szabályozza: a vidám zene hallatára a szem megélénkül, az arc kipirul, a pulzus hevesebben ver, a test hőmérséklete emelkedik, az emésztés megjavul; a komoly zene hatására a szem tekintete elsötétül, az arc elhalványul, az arc bőre tespedté válik, a vér a sziv felé áramlik, a pulzus gyöngébben ver, a lélekzés megritkul és meglassudik.

Kiváló elmegyógyászok állítják, hogy a zene kiváltképpen az elmebaj némely féleségénél alkalmazható sikerrel. Leg nagyobb gyógyitó ereje van a hegedűnek s a második sorban következik a hárfa és a harmónium. A nő-betegek részére legalkalmasabb a tenor hang, mig a férfiakra legjobb hatással van a szoprán hang. Elmegyógyintézetben nem ritkán akadnak olyan betegek, akik maguk is kiváló zenészek és énekesek. Ismeretes, hogy Ottó, a boldogtalan elmebajos bajor király, csaknem egész napját énekléssel töltötte el; kiváltképpen szerette Verdi zenéjét, s a "Rigoletto" egész partituráját könyvnélkül tudta.

Hires utazók mondják, hogy az indusok vig dalokkal enyhitik a sebesült harcosok és pestis-betegek szenvedéseit. A zene hatása ugyanis abban nyilvánul, hogy az idegközpontokra és nevezetesen a vasomotorikus (edénymozgató) idegekre csillapitólag hat; ennek folytán a véredények kitágulnak, a vérkeringés tökéletesebbé válik és a test hőfoka emelkedik.

Alkalmas műszerrel azt is megállapitották, hogy az ember vérkeringése változik a hangszer hangjának magassága, intenzitása és jellege szerint. A fuvola és klarinét hangja iránt legérzékenyebbet az ember idegei.

forrás: www.huszadikszazad.hu